Tudás

Mi az a spektrofotométer?

Jul 18, 2019 Hagyjon üzenetet

A spektrofotométer az egyik olyan tudományos eszköz, amelyet sok kutatási és ipari laboratóriumban általában megtalálnak. A spektrofotométereket fizika, molekuláris biológia, kémia és biokémiai laboratóriumok kutatására használják. Általában a név ultraibolya-látható (UV-Vis) spektroszkópiára utal.


A fény energiája a hullámhosszától függ, amelyet általában lambda-nak neveznek. Bár az elektromágneses spektrum hatalmas hullámhossz-tartományon terjed, a legtöbb laboratórium ezeknek csak egy kis részét képes mérni. Az UV-Vis spektroszkópia 200 és 400 nanométer (nm) között méri az UV fény mérését, és kb. 750 nm-ig a látható spektrumban.


UV-Vis spektroszkópia céljából a mintákat általában kisméretű küvettáknak nevezett tartályokban tartják és mérik. Ezek lehetnek műanyagok, ha a látható spektrumban használják, de kvarcnak vagy olvasztott szilícium-dioxidnak kell lennie, ha UV-mérésekhez használják. Vannak olyan gépek, amelyek üveg tesztcsöveket használnak fel.


A látható spektroszkópiát iparilag használják a kolorimetriához. Ennek a módszernek a alkalmazásával a mintákat több hullámhosszon mérjük 400-700 nm-en, és abszorbanciaprofiljaikat összehasonlítják a szabványtal. Ezt a technikát gyakran használják a textil- és tintagyártók. Az UV-Vis spektroszkópia más kereskedelmi felhasználói közé tartozik a törvényszéki laboratóriumok és a nyomtatók.


Biológiai és kémiai kutatások során az oldatokat gyakran úgy határozzák meg, hogy meghatározzák a fényelnyelés fokát egy adott hullámhosszon. Az extinkciós együtthatónak nevezett értéket kell használni a vegyület koncentrációjának kiszámításához. Például a molekuláris biológiai laboratóriumok spektrofotométereket használnak a DNS vagy RNS minták koncentrációjának mérésére. Néha NanoDrop ™ spektrofotométernek nevezett fejlett gépet alkalmaznak, amely a minta mennyiségének töredékét használja a hagyományos spektrofotométerekhez képest.


A mennyiségi meghatározás érvényességéhez a mintának meg kell felelnie a Beer-Lambert törvénynek. Ez megköveteli, hogy az abszorbancia egyenesen arányos legyen a küvetták út hosszával és a vegyület abszorpciójával. Az extinkciós együtthatók táblázata számos, de nem minden vegyület esetében elérhető.


Számos kémiai és enzimatikus reakció megváltoztatja a színt az idő múlásával, és a spektrofotométerek nagyon hasznosak ezen változások mérésére. Például a polifenol-oxidáz enzimek, amelyek a gyümölcsöt barnássá okozzák a fenolos vegyületek oldatát, átlátszó oldatokké változtatva azokat, amelyek láthatóan színesek. Az ilyen reakciókat úgy lehet megmérni, hogy megmérjük az abszorbancia növekedését a szín változásakor. Ideális esetben a változás sebessége lineáris, és ezekből az adatokból ki lehet számítani a sebességet. Egy fejlettebb spektrofotométer hőmérsékleten szabályozott küvetta tartóval rendelkezik, amely a reakciókat az enzim számára ideális hőmérsékleten hajtja végre.


A mikrobiológiai és molekuláris biológiai laboratóriumok gyakran spektrofotométert használnak a baktériumtenyészet növekedésének mérésére. A DNS-klónozási kísérleteket gyakran baktériumokban végzik, és a kutatóknak meg kell mérniük a kultúra növekedési szakaszát, hogy tudják, mikor kell végrehajtani bizonyos eljárásokat. Spektrofotométerrel mérik az abszorbanciát, amelyet optikai sűrűségnek (OD) hívnak. Az OD-ból meg lehet mondani, hogy a baktériumok aktívan osztódnak-e, vagy meghalnak.


A spektrofotométerek fényforrást használnak egy hullámhossz-sor megvilágítására a monokromátoron keresztül. Ez az eszköz ezután keskeny fénysávot bocsát ki, és a spektrofotométer összehasonlítja a mintán átmenő fényintenzitást a referenciavegyületen áthaladó fényerősséggel. Például, ha egy vegyületet feloldunk etanolban, akkor a referencia etanol. Az eredményt a köztük lévő különbség abszorbanciájának mértékeként jeleníti meg. Ez jelzi a minta vegyület abszorbanciáját.


Ennek az abszorpciónak az az oka, hogy mind az ultraibolya, mind a látható fénynek elegendő energiája van ahhoz, hogy a vegyi anyagokat nagyobb energiaszintre gerjesztje. Ez a gerjesztés magasabb hullámhosszt eredményez, amely látható, amikor az abszorbanciát a hullámhosszhoz viszonyítva ábrázoljuk. Különböző molekulák vagy szervetlen vegyületek különböző hullámhosszon vesznek fel energiát. Azokat, akiknek a látható tartományban maximális abszorpciója van, az emberi szem színe látja.


A vegyületek oldatai lehetnek átlátszóak, de az UV-tartományban abszorbeálódnak. Az ilyen vegyületek általában kettős kötéssel vagy aromás gyűrűkkel rendelkeznek. Időnként van egy vagy több kimutatható csúcs, amikor az abszorpció fokát a hullámhosszhoz viszonyítva ábrázoljuk. Ha igen, ez elősegítheti egyes vegyületek azonosítását, ha összehasonlítja a parcella alakját az ismert referencia-parcellák alakjával.


Az UV-Vis spektrofotométer kétféle típusa létezik: egy- és dupla sugárzású. Ezek különböznek abban, hogy miként mérik a fényerősséget a referencia és a teszt minta között. A kettős sugárzású gépek egyszerre mérik a referencia- és a vizsgálandó vegyületet, míg az egynyalábú gépek a tesztvegyület hozzáadása előtt és után mérik.


A szálláslekérdezés elküldése