A teljesítménydióda olyan kristályos félvezető eszköz, amelyet elsősorban a váltakozó áram (AC) egyenáramra (DC) történő átalakítására használnak, amely folyamat egy úgynevezett helyesbítés. A gyakorlatban minden modern elektromos és elektronikus berendezés áramellátó áramkörében található, a tápegység funkciója hasonló a mechanikus egyutas szelephez. Egyirányú, minimális ellenállású áramot vezet, amely az előremeneti irányként ismert, miközben megakadályozza az áramlás ellenkező irányú áramlását. Jellemzően, hogy akár több száz erősítőt is képes eljuttatni, a teljesítménydiódák sokkal nagyobb PN csomópontokkal rendelkeznek, és így nagyobb előremenő áram kapacitással rendelkeznek, mint a fogyasztói elektronikában használt kisebb dióda rokonai, amelyek szabályozzák és csökkentik az áramot. Ezáltal a teljesítménydiódák jobban illeszkednek olyan alkalmazásokhoz, ahol nagyobb áramok és nagyobb feszültségek vannak jelen.
A gyártók általában meghatározott célokra alkalmas teljesítménydiódák sorozatát állítják elő. Ezeket a maximális áramerősség alapján kell elosztani az előremeneti irányban és a maximális ellenállási feszültségüknek megfelelően. Az ellenállásnak köszönhetően kis feszültségcsökkenés következik be, ha az előremenő irányba egy áramforráson átáramló elektromos áram van. Ezzel szemben a tápegység csak akkor képes ellenállni a fordított irányban folyó bizonyos feszültség ellen, mielőtt megszakadna és működésképtelenné válik.
A teljesítménydiódák elsősorban szilíciumból készülnek, bár kisebb mennyiségű egyéb anyagot, például bórt, gallium-arzént, germániumot vagy foszfort is használnak. Egy egyenáramú diódát használhatunk az egyenáramú DC átalakítására, de ez a félhullámú változó egyenáramot eredményezi. Általában két vagy három vagy több diódát kapcsolnak össze az áramkörben, hogy teljes hullámú DC-t állítson elő. Ezek közül a legfontosabbak a híd-egyenirányító, amelyben négy csatlakoztatott dióda átalakítja az AC-hullám mind pozitív, mind negatív szakaszait DC-be, így teljes hullámú helyesbítést eredményez.
A villamosenergia-szolgáltatók világszerte jellemzően háromfázisú váltakozó áramot használnak az áram elosztására. Annak ellenére, hogy a bejövő AC-től eltérő DC-t szolgáltat, a teljes hullámú vagy híd egyenirányító nem szállítja a DC-t a legmodernebb elektromos és elektronikus berendezések áramellátásához szükséges állandó feszültség mellett. Ezért a tartálykondenzátor általában az egyenirányító kimeneti végéhez van csatlakoztatva, hogy kiegyenlítse a hullámos feszültséget. Például egy tipikus amerikai háztartásban az elektromos főáramkörök háromfázisú váltakozó áramát három pár áramdiódán átmegy. Az eredményül kapott DC-t ezután kiegyenlítjük és egyenletesen megfelelő feszültséggel adagoljuk, amelyet egy simító kondenzátoron keresztül továbbítunk.


Speciális létesítmények Hatékony gyártás