A fényművészet olyan művészet, amelyet részben vagy teljesen egy vagy több fényforrással hoztak létre. A művészet általában egy adott képet hoz létre. Néhány esetben azonban a fényt általános művészi hatás létrehozására használják, nem pedig valami másra.
A fényművészet egyik legrégebbi példája a tűzijátékokban, amelyeket Ázsiában évezredek óta használnak. A középkorban és a reneszánszban a művészek szabályszerűen kezdték festeni az ólomüvegeket, mint amilyenek gyakran a katedrálisokban találhatók. Bár az üveg önmagában művészi, nem igazán éri el, amíg a napsugár fénye nem merül át az üvegen, és a színeket a közeli padlóra és falra vetíti. Egy másik jó példa az árnyékbábászat. Ezek a fényművészeti formák egyike sem igényel villamos energiát, ami megkülönbözteti őket a modernebb művészettől.
A fényt használó modern művészet általában valamilyen formájú izzót vagy diódát használ, hogy egy effektust vagy képet hozzon létre. A fénykibocsátó diódák vagy LED-ek talán a leggyakoribb fényforrás-művészek. Ez nagyrészt azért van, mert a LED-ek széles színpalettában vannak, és mivel a LED-ek kevésbé költségesek a többi izzókhoz képest. Más típusú fények művészei gyakran használják a strobe fényeket, a szalagfényeket és a száloptikát.
A fényművészet népszerű formája a lézer világítás. A könnyűművészetnek ez a formája különböző szögben vetített lézereket használ, hogy formákat és képeket készítsen. Gyakran színházi hatásként használják a koncerteken és hasonló rendezvényeken, bár néhány művész lézerfényt mutat be a világítással, mint elsődleges fókuszt. A fényművészet egy hasonló formája a könnyű vetítés, amelyben a művész egy kivetítőt használ a változó, valós idejű kép nagyítására, és egy nagy felületre, mint például egy épületfalra. Ezek a fényművészet ideiglenes formái, amelyek nem hagynak nyomot, amikor a művész dolgozik.
A fényt használó másik művészet egyfajta könnyűfestés. Ez egy olyan fényképezési technika, amely hosszú expozíciót használ a film fényáramainak létrehozásához és rögzítéséhez. Amint a művész ezt megtette, annyi nyomatot készíthet az eredményből, amennyit akar, megőrizve a teremtést. Így a fényművészet állandó formája.
A fényt használó művészet gyakran magában foglalja a bonyolult áramkörökből és izzókból álló kijelzőket. Ezeket a megjelenítéseket néha egy adott eseményhez hozzák létre, például egy bolt nagy megnyitásához. Lehetnek azonban állandó szerkezetek is, amelyek közvetlenül beépülnek az építészetbe. A neonbolt fényei példaként szolgálnak az ilyen képzőművészetre, mint művészeti fényszobrok.
A fényt használó művészeti kijelzőknek két fő technikai szempontja van. Először is, az áramkörök, amelyeken a kijelző alapul, elhasználódhatnak. Ha ez megtörténik, a teljes kijelzőt gyakran el kell különíteni, hogy az áramkörök javíthatók legyenek. Az áramkörök kényes jellege gyakran szakosodott villanyszerelőket igényel, így a javítás költséges lehet. Másodszor, a művészeknek úgy kell megtervezniük munkájukat, hogy az egész kijelző ne álljon le, ha egy izzó kialszik, és hogy egy rossz izzó könnyen cserélhető legyen.